1. deo - Šta je u kutiji

2022-01-03 07:00:00

SR

Gde je? Ne nađem je nigde. Već sam svugde pogledala, sve sam već podigla, svaku fioku sam izvukla. Ne, neću više da da je tražim, onda će se sigurno pojaviti.

Bolje da nastavim spremanje. Ove parče textila ću da skupljam u ovu kesu. Da vidim onaj drugi štos. Od tih još mogu nešto da napravim. Skupljaću ih u onu srednju braon kutiju. A one najveće, od kojih mogu da sašijem i neko odelo, staviéu lepo savijeno u onu veliku zelenu kutiju što drži vrata da se ne zatvaraju non-stop. E što se tiče slaganja textila, to je završeno. Da vidim ostale stvari.

Baš sam se upustila u sortiranje textila, pa nisam ni čula, da Lena, moja mala komšinica kuca na vratima. Tako morala je da zvoni, ali to ne voli. Otvorila sam vrata i pozvala sam Lenu u moj krojački kutak. Jedva je mogla da uđe, takva je nered bila, i videla sam joj na licu što se čudi, pa me je i zapitala koji đavo ja tu radim. Nisam mogla da izbegnem da joj objašnjavam da imam velike planove, i tad volim u kući da spremam i da čistim a baš sve. Ovo mi doprinosi da mi i u glavi bude sve na mestu.

Devetogodišnja Lena živi tri kuće dalje od mene. Često dođe da pogleda šta šivkam. Ima kestenasto smeđu ravnu kosu, koja je skoro do struka. Tanka je devoljčica i sa braon očima uvek radoznalo gleda. Ostavlja utisak kao da joj uvek treba nešto objašnjavati. I sad mi je izjavila da ona ima gomilu vremena i da li bi mogla da mi pomogne. 

Naravno. Na sreću, bila je subota. Nismo imale nikakave druge obaveze. Ali upozorila sam je da će spremanje trajati dugo, i samo mogu istrajni da ostanu. Smeškali smo se. Da-da-da ona će to moći.

Na redu su bila desetoro fioka skroz natrpane. Sve stvari smo ispakovali na sto. Pošto je već bilo previše stvari, šareni konci su padali na pod. Bilo je svega svugde. Morale smo nekoliko papira i kutijica da stavimo dole na pod, da bi na stolu mogli da sortiramo. 

Mada mi sto nije pedeset centi puta jedan metar, nego od toga malo veća, puta dva. Odmah sam naručila dva stola, kada sam isplanirala svoj krojački kutak, jer sam znala, da neću imati dovoljno mesta na jednom stolu. Ali skoro nemam ni na dva.
Lena nije ni znala šta gde da sortira, naišla je na neke predmete koji su joj delovale čudno.

- Zira, šta je ovo? - našla je neki crni pravougaonik.
- S ovim oštrim makaze.
-A šta su ovi mali komadi metala u ovoj beloj kutiji?
-Ovi su stopice za šivaću mašinu. Svaki mi pomaže kod neke tehnike. Naprimer ovu koristim kad šijem cik-cak, a ovu drugu kad treba da našijem rajfelšlus. A ovaj malo duži pomaže kad hoću da izradim rupice za dugme.
-Koliko ih ima! I odakle znaš koji za šta služi?
-Pa znaš, kad kupiš šivaću mašinu, treba da dobiješ jednu knjižicu koja ti objašnjava, delove mašine i način njene upotrebe. Zato ovu knjižicu treba jako čuvati. Tu ti počinje cela priča, ako želiš da šiješ sa mašinom. Iz ove knjižice sam i ja naučila. Puno stvari sam saznala o mašini i njemu pripadajućoj opremi. 

Spremali smo dalje, kada je Lena sela u lazy-bag, koja je bila smeštena u čošak.
-Ja sam se već umorila, ne mogu dalje da sortiram, jako imaš puno stvari- žalila se. Ali za par sekundi, je neočekivano vriknula. -Šta je ono tamo gore na polici? - pa mi pokazuje prstom na najvišu policu, negde u sredinu - što ima lepu boju.
-Gde?
-Pa tamo gore! Vidiš! Onaj okrugli, malo je rđasta, i ima cvetića u svakoj boji, kao da su navezali na nju.
-Da vidimo, sad ću doneti merdevine pa ću skinuti.

Kako sam penjala gore, Lena je došla malo bliže. Više nije bila umorna. Molela me da joj dam kutiju.
-E super, baš sam ovo tražila jutros, našla si mi.
-I, hoćemo li pogledati šta ima u njoj?  Mogu li da je otvorim? - bila je jako nestrpljiva.
-Ajmo da vidimo.

Oduvali smo prašinu sa nje i skinule poklopac okrugle kutije. Eto koliko starih stvari. Možeš misliti, kutija je bila puna stvarima za šivenje. Bilo je tamo rđavih igla, naprstaka, trakica, stare male makaze, dugmadi, patenti, i zamršeni komadi konca.

-O što je dobro! - uzvikne Lena i sa jednom neočekivanim pokretom izmeša sadržaj kutije. 
-Nemoj! Pazi igle… - viknula sam. Ali, onda je već bilo kasno. Lena je tu i tamo bocnula prst. Uplašila se, jaukala i gledala svoj prst.
-Daj da vidim! Drži malo s drugom rukom. Zamisli, ova kutija sa cvetićima je od moje bake. Kad sam bila mala, kao ti, puno vremena sam provela kod nje. Jako sam volela ovu kutiju. Uvek sam ispakovala stvari iz nje, pa upakovala. Iste stvari sam stavila jedan pored drugog. Često je bilo u njoj neka novost. Još jedan pregršt dugmadi, nove boje konca, patenti koje je skinula sa bluza koju već nije nosila.

Čini mi se da sam imala sedam godina, kad mi je baka dala parče textila, na kome sam probala da prevučem konac. Obožavala sam, da tragam među koncima, koja bi bila najbolja za to parče. Našila sam i dugme i patente, pa je bilo sve i svašta na textilu.

-I ja bi da probam prevući konac kroz textil.
-Hajde da ti pokažem. Uzmi onu veću iglu, i izaberi konac iz one ugaone kutije. Sad ću ti doneti parče materijala.

Lena i ja smo šivkali jedno vreme, pa je trebala da krene kući. Odnela je sa sobom iglu i konac roze boje.
-Textil ti ne treba?
-A ne, ima toga i kući baš dosta, tražiću od mame.
Sa tim je izjurila kroz vrata.


HU 

1. fejezet - Na mi van a dobozban?

Hol a csodában van? Nem találom sehol, mindenhol megnéztem, mindent felforgattam, minden fiókot kihúztam. Nem, nem keresgélem tovább, majd ha akar előkerül.

Folytattam inkább a pakolást. Ezeket az anyagdarabkákat az anyagdarabkás szatyorba teszem. Nézzük a másik kupacot. Ezekből még kijön ez az! Ezeket abba a közepes barna dobozba fogom gyűjteni. A nagyobb anyagokat, amiből akár egy ruha is szabható, a nagy zöld dobozba pakolom, szépen összehajtva, ami épp az ajtót támasztja. Ezzel meg is volnánk. Az anyagok szét vannak válogatva! Nézzük a többi cuccot!

Úgy belemélyedtem az anyag válogatásba, hogy nem is hallottam hogy Léna, a szomszéd lány kopogott az ajtón. Így kénytelen volt csengetni, pedig azt nem szeret. 

Beengedtem őt. Intettem neki, hogy jöjjön velem a varrózeg-zugomba, mert ott pakolok nagyban. Igaz alig tudott belépni a rendetlenségtől… Közben láttam is az arcán, hogy meglepődött a nagy felfordulás láttán. Aztán meg is kérdezte, hogy mi a jó eget művelekén itt. Így nem úszhattam meg, hogy ne kelljen neki elmagyaráznom, hogy nagy terveim vannak, nagy a lendület, és ilyenkor szeretek mindent kitakarítani és mindent a helyére tenni. Ha körülöttem rend uralkodik, akkor a fejemben is rend van.

A kilenc éves Léna három házzal lakik odébb. Gyakran jön át hozzám, és mindíg nagy érdeklődéssel  szemléli meg a legújabb alkotásaimat. Majdnem derékig érő gesztenyebarna egyenes haja van. Vékonyka termetű. Barna szemeivel pedig mindig kíváncsian figyel. Olyan érzést kelt bennem, mintha folyamatosan el kellene neki magyaráznom valamit. Most is kijelentette, hogy tengernyi ideje van és szívesen besegít. 

A segítséget természetesen elfogadtam, hiszen szombat volt, erre szántam én is a napot.  De figyelmeztettem, hogy kegyetlenül időigényes pakolásról van szó, és csak a kitartóak maradhatnak. Ezen nevettünk mind ketten. Persze, bírni fogom!-felelte. 

A tíz darab színültig megpakolt fiók volt a soron. Mindent az asztalra pakoltunk. Hely hiányában azonban az asztal szélén lévő színes cérnák a földre potyogtak. Gurult minden minden irányba... Kénytelenek voltunk pár papírkupacot és néhány dobozt is a a földre pakolni, hogy az asztalon rendszerezni tudjuk a dolgokat. 

Azt azért le kell tisztázni, hogy az asztalom nem egy egy méter szer ötven centi, hanem annál egy kicsit nagyobbacska szorozva kettővel. Ugyanis biztos ami biztos, rögtön két asztalt rendeltem, amikor a varrózeg-zugomat kigondoltam, mert tudtam, hogy egyen úgysem fogok férni. Még néha kettőn sem.

Pakolás közben Léna nem igen tudta hogy mit hova tegyen. Volt pár furcsának kinéző tárgy a számára.

-Zira ez miii?- talált egy fekete négyzet alakú tárgyat.
-Ezzel szoktam az ollót élesíteni.
-És mik ezek a kis fémdarabok ebben a fehér dobozban?
-Ezek a varrógép talpak. Mindegyik a segítségemre van bizonyos varrástechnikáknál. Pl ezt akkor használom, ha cik-cakkot varrok. Ezt pedig akkor, ha cipzárt varrok, ezzel könnyebb mint a normál talppal. Ez a hosszúkás pedig a gomblyuk varrásában segít - mutattam neki a varrótalpakat.
-Húúú mennyi van. És azt honnan tudod, hogy melyik mire való?
-Úgy illik, hogy a varrógép mellé adnak egy kis könyvecskét, amiben elmagyarázzák hogy a melyik része mi és hogy, hogy működik. Ezt féltve kell őrizni, hiszen itt kezdődik az egész mese, ha varrógéppel szeretnél varrni. No, ebből a könyvecskéből tanultam én is! Segítségével sok mindenre rá tudtam jönni a varrógéppel és a hozzá tartozó mütymürüttyökkel kapcsolatosan.

Nagy gőzzel pakoltunk tovább, amikor Léna lehuppant a sarokban heverő babzsákfotelba.
-Én elfáradtam, nem bírok tovább pakolni, túl sok a cucc -panaszkodott, de pár másodperc múlval, hirtelen felkiáltott. -Mi az ott fent a polcon?- és felmutatott a legfelső polc közepe tájára- Mennyire szép színe van.
-Hol?
-Hát, ott legfelül nézd csak, az a kerek, kicsit kopott rozsdás a széle, és olyan mindenféle színű virágok vannak rajta, mintha ráhímezték volna őket.
-Nézzük csak, hozom a létrát és mindjárt leveszem.
Ahogy a létrára mászok felfelé Léna közelebb jött, már nem is volt annyira fáradt. Kezét nyújtotta a magasba a dobozért.
-De jóóó. Pont ezt kerestem reggel, végre megvan!
-Na és megnézzük hogy mi van benne, kinyithatom? - türelmetlenkedett.
-Na nézzük.

Lefújtuk róla a port és levettük a kerek doboz tetejét. Azta mennyi régi kincs. A doboz gondolhatod tele volt mindenféle aprósággal, am a varráshoz kellhet. Volt itt rozsdás tű, gyűszű, mindenféle szalag, régi kisolló, ami már életlen, ósdi gombok, pattentok, összegubancolódott cérnadarabkák. 

-De jó!-kiált fel Léna és egy hirtelen mozdulattal beletúrt a dobozba.
-Ne! Vigyázz a tűk … - kiáltottam fel ijedtemben, de akkor már késő volt. Léna itt-ott megszúrta az ujját. Kicsit felszisszent és nézte, hogy hol szúrta meg a tű. 
-Gyere mutasd! Fogd át a másik kezeddel a szúrás helyén, kicsit ülj le oda. Képzeld el ez a virágos varródoboz a nagyimé volt. Még amikor kicsi voltam, sok időt töltöttem a nagyimnál, és úgy szerettem ezt a dobozt, mindig turkáltam benne és ki-be pakoltam a tartalmát, egymás mellé tettem az egyforma dolgokat. Gyakran volt benne valami új varrós cucc. Még egy marék gomb, vagy új színű cérnák, pár patent amit a már nem hordott blúzáról szedett le. 

Olyan hét éves koromban a nagyitól kapott anyagdarabkákon, próbálkoztam az első öltésekkel. Jó szórakozás volt a szép színű cérnák között válogatni, hogy melyik is ilenne legjobban erre az anyagdarabkára. Gombokat, patentokat is varrtam csak úgy. Lett egy nagy mindenféleség az anyagon.

-Én is kipróbálnám, hogy kell a tűt áthúzni az anyagon.
-Gyere megmutatom. Fogd ezt a nagyobb tűt és válassz egy cérnát abból a szögletes dobozból. Mindjárt hozok egy anyagdarabkát. 

Léna és én varrogattunk egy ideig, aztán indulnia kellett haza. De magával vitte a tűt és egy rózsaszin cérnagurigát.
-Anyagot nem viszel?
-Jaj, nem van otthon is elég, majd kérek anyutól.
Ezzel kiviharzott az ajtón.