6. deo - Dosadne gumice za kosu

SR 

Upravo sam već krenula, kada je zazvonilo zvono. Lena je došla, i donela je pantalone za koju smo se dogovorile, da ću joj napraviti, da ne bih slučajno pala u njima. Ali sada nije došla sama, došla je i njena drugarica.

-Zdravo Zira! - pozdravljale su me devoljčice.
-Ona je moja najbolja drugarica, Jana. Krenula si negde? Šta će ti taj veliki ceger? - pitala me Lena.

-Upravo sam krenula da kupim metražu! A ajte, uđite! Otićiću popodne. Devoljčice su utrčale pravo u moj krojački kutak.

Jana je imala dugačku crvenu kosu, do struka, koja je bila lagano povezana u kikicu sa jednom baš velikom gumicom za kosu. Gumica je bila bela sa malim plavim tufnicama. Imala je gušće šiške, koja joj je visila malo ispod obrva. Kao da su joj smetala, jer ih je uvek otklonila iz očiju s desnom rukom. Imala je plave oči kao nebo, s kojima me je gldeala zainteresovana. I na licu uz lepu crvenu kosu naravno imala je slatke pegice. 
U prvom momentu, nisam znala zašto me gleda tako čudno. Moguće je da joj je Lena pričala nešto, što je sada želela da sazna.

-Vidi donela sam pantalone, o kojem smo pričale - pružila mi je Lena veliku kesu, u kojoj su bile utrpane.
-Aaa, daj da vidim! Dođi obuci ih, da pogledam, u kolikoj meri treba da ih skratim. Jana ti dotle sedi slobodno u onaj lazy bag.

Dok sam ja popravljala pantalone, Jana se raskomotila. Verovatno joj je smetala ta velika gumica, jer je izvadila iz kose.

-Kakva čudna velika gumica - čudila sam se - ovakvu još nikad nisam videla. Mogu da je pogledam? 
-Naravno - i Jana je već pružila gumicu prema meni, da bi je bolje mogla pogledati.
-Odakle ti je?
-Mama mi je donela, ne znam gde je kupila. Ponekad i meni smeta, ova veličina, ali zamisli sada je ovo moderno - pa je opet otklonila šiške iz oči. 

Nakon što sam završila da stavim iglice u pantalone, izvadila sam iz ormana jednu manju kutiju sa textilima.
-Dođite, izaberite jednu - pozvala sam devojčice.

Lena je uzela crvenu jednobojnu, a Jana je izabrala materijal sa malim plavim cvetićima na žutoj osnovi.
-Da li ste raspoložene za šivkanje? Dođite, pokazaću vam, kako možete sebi da napravite gumicu za kosu, i to će da bude takve dimenzije, kakvu vi hoćete. Jana da li si ti već šila ikada?
-Jeste, kući sam probala. Mama mi je pokazala par šava, i ponekad pravimo lutkama neku haljinicu. 
-E pa to je divno! Dođite tu kod stola! Vidite - počela sam priču. Iz ovih textila ćete iseći 10 x 40 centimetara, pa ćete ih saviti, sa duže strane, tako da lepša strana bude iznutra -Ali ovom crvenom koja je lepša strana?  Ovoj su obadve strane iste! - dala mi je reklamaciju Lena. 
-Daj da vidim! Stvarno! Onda u ovom slučaju izaberi ti lepšu stranu, koja se tebi više dopada. I posle sašijte je sa duže strane - međuvremeno sam im dala u ruke iglu i kutiju sa koncima. 

Dok su Lena i Jana šivkale, ja sam skratila  pantalone. Stvarno nije bila lepe boje. 
-Šta ćemo s ovim komadom što sam odsekla? - pitala sam Lenu - hoćeš da napravimo nešto od njega, naprimer gumicu za kosu, ili traku za kosu?
-Jao nemoj! Od ove boje mi ne treba! Izbaci ga!

Sklonila sam ga u kutiju, gde držim ostatak materijala, biće dobro ako nešto treba ispuniti.
Posle sam im pokazala kako treba završiti gumicu za kosu.
-Zira, ti misliš da ćemo mi znati ovo lepo da sašijemo? Mi još nismo tako puno stvari sašile, kao ti - devoljčice su se sumnjale u sebi. 
-Naravno! Nemojte tako puno razmišljati o tome, samo šijte! Slušajte! Sigurno neće ovo biti najlepša, ali će ova gumica biti prvi i najdraži komad što ste sašile. I sećaćete se na nju zauvek. Kad budete pravili peti komad, taj će vam se sigurno više sviđati, ali uz ovo treba da sašite prvu, pa drugu, pa treću…

Gledale su me s velikim očima, pa su se osmehnule. Osetila sam neko pomirenje u vazduhu. Čini mi se da su me razumele. Čim su opet počele sa radom, bile su mirne i obratile su pažnju. Međuvremeno su bacile pogled, kako druga napreduje. 

Kada su završile,  namestile su materijal da ta gumica lepo stoji. Tada sam videla, da su bile jako zadovoljene sa svojim radom.
-Gotove smo! Baš je dobra! Hvala ti Zira za materijal i na učenju -rekle su zadovoljno. Brzo su napravile kikice sa svojim novim gumicama, i ponosno su otišle kući.

Jana je slučajno zaboravila svoju veliku gumicu u lazy bag. Htela sam da istrčim pa da joj javim da je zaboravila, ali me je radoznalost suzdržala. 
-Znači sada je ovo modernooo? - analizirala sam malo detaljnije tu čudnu stvarčicu.

Malo po malo i ja sam trebala da sašijem takvu veliku gumicu za kosu.
Našla sam neki dobar svilenkasti materijal, koja mi je ostala još od materijala od koje mi je napravljena venčanica. Pa sam od toga isekla jedno veće parče. Posle sam uzbudljivo šivkala i ja veliku gumicu. Jedva sam čekala da vidim kakva će da bude. Uspela je dobro. Posle sam napravila još veću. Baš sam se upustila u šivkanje, usput sam i zaboravila gde sam krenula ujutro… Ja sam mislila da šiti gumicu za kosu je dosadno, ali sada vidim da nije!

---

HU 

6. Fejezet - Uncsi hajgumik

Már éppen indultam volna el otthonról, amikor megszólalt a csengő. Léna jött át. Hozta a csúnya színű lógós-lifegős nadrágját, amit még a múltkor megbeszéltünk, hogy megigazítok, nehogy véletlenül hasraessen benne. Viszont nem volt egyedül, jött vele a barátnője is.

-Szia Zira! - köszöntek a lányok kórusban.
-Ő itt a legjobb barátnőm Jana. Mész valahova? Mi ez a nagy szatyor? - érdeklődött Léna. 

-Épp a textil bolba indultam, de gyertek csak be, majd elmegyek délután!
A lányok beszaladtak és egyenesen a varró zeg-zugomba vették az irányt.  

Jana derékig érő vörös haja lazán lófarokba volt kötve egy hatalmas nagy fehér hajgumival, amin apró világoskék pöttyök voltak. Sűrű frufruja éppen csak a szemöldöke alatt végződött. Kicsit úgy tűnt mintha zavarná, mert állandóan kisöpörte a szeméből a jobb kezével. Halvány szeplői közül, égszínkék szemével nézett rám kíváncsian. Először nem is értettem az érdeklődő tekintete okát. Lehet Léna mesélt neki valamit, amit most szeretett volna megtudni? -morfondíroztam.

-Nézd itt az a nadrág amiről beszéltem - nyújtotta felém Léna a nagy zacskót amibe bele volt gyömöszölve.
-ÁÁ nézzük csak! Gyere próbáld fel, hogy lássam mennyit kell levágni belőle. Jana, te addig huppanj bele abba a babzsákfotelbe.

Amíg én a nadrágot gombostűztem, Jana kényelembe helyezte magát. Valószínűleg nyomhatta a fejét hátul a nagy hajgumi, mert egyszer csak kivette a hajából.
-Milyen furcsa nagy hajgumi - csodálkoztam rá - még nem láttam ilyet, megnézhetem? 
-Persze! -és már nyújtotta is felém, hogy szemügyre vehessem.
-Hol szerezted?
-Anyu hozta valahonnan, nem tudom hol vehette. Néha engem is zavar, hogy ekkora, de képzeld most ez a menő - söpörte ki a haját ismét a szeméből.

Miután befejeztem a nadrág igazítását, támadt egy ötletem. Elővettem egy kisebb doboznyi anyagot a szekrényből. 
-Gyertek válasszatok egy-egyet -szóltam a lányoknak. 
Léna egy egyszínű piros anyagot, Jana pedig egy kék virágmintásat túrt ki a dobozból.
-Lenne-e kedvetek egy kis varrogatáshoz? Megmutatom hogyan tudtok egyszerűen készíteni magatoknak egy hajgumit, akkorát amekkorát csak szeretnétek. Jana, te varrtál már?
-Igen próbálgattam otthon. Anyu mutatott pár öltést, a babáimnak készítünk néha valamit.
-Ez nagyszerű! Gyertek ide az asztalhoz és figyeljetek - kezdtem bele a mondókámba. Levágjuk ezeket 10x40 cm-re, aztán színt-színre hajtunk a hosszabbik oldalánál.
-Na de a pirosnak melyik a színe? Ennek mindkét fele ugyanolyan - reklamált Léna.
-Mutasd csak! Igazad van! Akkor annak mindegy, bármelyik oldala jó lesz.
Most varrjátok végig a hosszabbik oldalánál - folytattam a magyarázást és már adtam is a kezükbe a tűt és a cérnás dobozt.

Míg a lányok öltögettek, én levágtam és felvarrtam a nadrág alját. Tényleg elég borzasztó színe volt. 
-Mi legyen ezzel a darabbal amit levágtam? - kérdeztem Lénát - varrjunk belőle hajgumit vagy hajpántot?
-Jaj nee! Ebből a színből nem kell! Dobd ki!
Eltettem az anyagdarabkák közé. Lehet tömőanyagnak jó lesz.

Ezután megmutattam nekik hogyan kell befejezni a hajgumit. 
-Te Zira, te gondolod, hogy ezt mi meg tudjuk szépen csinálni? Mi még nem varrtunk olyan sokszor mint te - kételkedtek magukban a lányok.
-Hát persze! -biztattam őket. Biztos, hogy nem ez lesz a legszebb, de ez lesz a legelső és a legkedvesebb darabotok. Aztán majd ha az ötödiket készítitek az már biztosan jobban fog menni. Viszont ehhez meg kell varrni az elsőt, meg a másodikat, meg a harmadikat is… Nagyra nyílt csodálkozó szemekkel néztek rám, majd elmosolyodtak. Azt hiszem megértették. Amint elkezdték ismét a munkát, már nyugodtan és nagy odafigyeléssel dolgoztak. Néha-néha rápillantottak egymáséra, hogy halad a másik. 

Amikor az utolsó öltések is megvoltak, megigazították a kész művet, hogy szépen álljon. Ekkor láttam rajtuk, hogy szinte elállt a lélegzetük a csodálkozástól. 
-Készen vagyunk, egész jó lett! Köszönjük Zira hogy megtanítottad nekünk - mondták boldogan. Gyorsan a hajukba kötötték az ujonnan elkészült hajgumikat és büszkén mentek haza.

Jana véletlenül a babzsákban felejtette a hatalmas nagy hajgumiját. Utánuk akartam vele szaladni, de aztán a kíváncsiság visszatartott. Szóval most ez a menőőő? -vizsgáltam meg tüzetesebben a furcsa tárgyat. 
 
Addig birizgálta a fantáziámat, hogy nekem is kellett varrnom egy ilyen hatalmas nagy hajgumit. Gyorsan elő is túrtam még az esküvői ruhámból maradt fehér selymes anyagot és lenyisszantottam belôle egy nagyobb darabot. Izgatottan haladtam a varrással. Aztán nem bírtam ki, és csináltam egy kicsit nagyobbat, meg egy mégnagyobbat. Úgy belemélyedtem a varrogatásba, hogy el is felejtettem hova is indultam meg reggel… azt hittem hajgumit varrni uncsi, pedig nem is!