2. deo - Da li bi skratila

2022-01-13 07:11:00

SR

Neće da pređe opet, nikad, preskače mi šav, nije lepa. Pfff baš se dobro iznerviram. Skoro da je i igla pukla, mašina se napreže. Ljuta sam, što ne zna već jednom da bude lepa, tako lepa, kao što je lepa kad kupim u prodavnici. Kako neće?

Nerviranje mi je Lena prekinula. Išla je kući iz prodavnice, pa je došla malo da vidi šta radim.
-Ćao Zira, vidim da si ljuta, šta se dešava?
-Prošle nedelje sam kupila ove farmerke i hoću da ih skratim. Ne mogu šest sloja materijala da proguram ispod igle.  
-Bila si u soping? Dobro tebi. I ja volim da idem, ali me mama jako retko odvede, i obično mi ne kupi što se meni sviđa. A ni me ne pušta ni da razgledam. Uvek samo žurimo, i kupi mi samo to što je baš potrebno. Prošli put mi je kupila neke obične pantalone, jer su one stare već skoro pocepale na kolenima. A ne sviđa mi se ni boja, a i dugačke su.

-Voliš da razgledaš u prodavnicama odela? - pitala sam Lenu sa osmehom.
-Aaa, ne samo tamo! Ali jeste, jako bih volela da pogledam sva odela, da ih pipnem, da ih probam, i volela bih da kupim onu koja mi se baš dopada. Razumeš!?
-Naravno da razumem! Dođi da ti šapnem nešto. I ja volim da razgledam u prodavnicama odela. Zamisli, odemo ponekad sa najboljom drugaricom u soping, ali ima kad ne kupujemo ništa, nego samo pogledamo šta ima. Ako budeš imala vremena, dođi i ti s nama, ako te mama pusti.
-To bi bilo jako dobro - obradovala se Lena.
-I reci mi kakve su te pantalone, koje ste kupile?
-Pa neke smeđe, smeđe-žute, ne znam, nisu lepe, jako nisu lepe… Donji deo se sve više raširuje, skoro da ne padnem u njima.
-Onda, zašto ste baš te kupile?
-Te su bile najjeftinije, i mama mi je rekla, da biće i te dobre za školu. A boja mu je odlična, jer se ne vidi na njoj prjavština.

Ajj-joj! - uzdahnula sam veliko, i međuvremeno sam pokušala da provučem zaglavljeno pantalone kroz šivaću stopicu. Ne znam kako ću ovo da sašijem mašinom, verovatno nikako, ali ovo sad moram da razmotam, nije lepo uspelo. Lena, molim te dodaj mi tu paralicu, eno je u onoj lilavoj kutiji, onaj mali beli.

-Zašto ne sašiješ rukom? Znaš kako si mi prošli put pokazala, sa onim ravnim šavovima, koji su strogo jedan pored drugog - savetovala mi Lena.
-Baš si genijalac! - bila sam iznenadjena, a u isto vreme i zadovoljna. 
Iznenadjena jer, se Lena setila nečega u vezi sa šivenjem. Nisam očekivala. Možda je interesuje šivenje!?- do sada je dolazila da pogleda gotove radove- a i zadovoljna sam bila, pošto sam je ja naučila to prošli put. 
-Ajmo ovako! Vidi, imam ideju! Kad krenemo, ostavićemo duži konac, i šijemo mašinom od jedne strane do drugog, sve dotle, dok se ne počne da se jako udeblja materijal. Tamo ćemo ostaviti isto duži konac, pa ćemo odseći. I sa dve strane gde smo izostavili, sašićemo ručno, kako si ti rekla. I gotovo!

Zajedničkom snagom pantalone skraćene. Ja ih parabola, odlično je uspelo. Jest da nisam uspela sa rukom da sašijem ravno, kao lenjir, ali to samo ja znam, i niko neće da gleda šav na donjem delu mog pantalona.
-Lepa je! - obradovala se Lena, pa je nastavila - Da li bi mogla… jer bi mogla da…
-Reci samo slobodno, šta si htela.
-Jer bi mogla i moje ovako da napraviš, da budu dobre, mogla bi, da ih skratiš?
-Naravno, donesi te pantalone neki dan, i rešićemo!
Smejale smo se obadve.
-Sad moram da idem Zira, čeka me mama. Doći ću u utorak posle škole. 
 


HU

2. fejezet - Felvarrnám-e?

Nem megy át rajta rendesen már megint, sose, soha, átugorja az öltést, nem szép. Pffff kiakadok! Mindjárt beletörik a tű is, erőlködik a masina. Feldühít, hogy miért nem olyanok az öltések, mint az üzletekben vásárolt ruhákon.  Mi-ért nem???

Mérgelődésemet kopogás szakította meg. Léna ugrott be útközben, épp hazafelé tartott a boltból.   
-Szia Zira, látom mérges vagy, mi történik?
-A múlt héten vettem ezt a farmert, és le akarom rövidíteni az alját. Dupla hajtásnál az oldalknál nem bírom áttolni a tű alatt az anyagot, túl vastag, hat réteg anyag - bosszankodtam. 
-Voltál soppingolni? Jaj, de jó neked! Én is szeretek menni, de anyu olyan ritkán visz el, és általában nem veszi meg azt, ami nekem tetszik. Még nézelődni sem enged, mindig csak sietünk, és csak azt veszi meg, ami éppen szükséges. A múltkor is vett egy tök egyszerű nadrágot, mert már az előző majdnem kiszakadt a térdénél, meg a színe sem tetszik, meg hosszú is.  

-Szeretsz bámészkodni a ruhaboltokban, Léna? - kérdeztem mosolyogva.
-Ááá, nem csak ott! De igen, nagyon, imádnám végignézni az összes ruhát, megérinteni, felpróbálni, megvenni azt, ami csak úgy éppen megtetszik. Érted!?
-Naná hogy értem! Gyere, súgok valamit. Én is szeretek nézelődni a ruhaboltban. Képzeld el, a legjobb barátnőmmel el szoktunk menni vásárolni, de néha csak nézelődünk. Ha ráérsz, legközelebb gyere te is velünk, persze ha anya elenged - invitáltam Lénát egy shoppingolásra.
-Hú! Az nagyon jó lenne!-újongott Léna. 
-És mondd csak, milyen az a nadrág amit vettetek? - érdeklődtem.
-Hát valami barnás, barnás - sárgás, nem tudom, csúnya, nagyon csúnya… Az alja meg egyre csak szélesedik, ide-oda lifeg, majd fölbotlok benne.
-Akkor miért azt vettétek?
-Hát, mert az volt a legolcsóbb és anyu szerint az iskolában jó lesz azt is koptatni. A barna meg azért jó szín, mert nem látszik meg rajta annyira a piszok.

-Ajjj-jaj! - sóhajtoztam nagyokat, közben meg próbáltam kicibálni a varrótalp alól a beszorult nadrágszárat. -Nem tudom, hogy fogom ezt itt géppel megvarrni, nyilván sehogy, de ezt most itt ki kell bontanom, görbe is. Léna, légy szíves add ide azt a cérnabontót, ott van abban a lila dobozban, az a kis fehér henger alakú.

-Hát miért nem varrod meg kézzel, tudod ahogy a múltkor mutattad nekem a próba anyagon, olyan kis egyenes öltésekkel, amik szorosan egymás mellett vannak - tanácsolta Léna.
-Na hallod, mekkora zseni vagy, 200 IQ! - néztem egyszerre meglepetten és megelégedetten Lénára. 
Meglepetten azért, mivel egy varrással kapcsolatos ötlet jutott eszébe. Nem számítottam rá. Lehet, hogy érdekli a varrás, tűnődtem magamban - eddig csak az elkészült dolgokat nézegette - és elégedetten, merthogy én tanítottam neki a múltkor. 

-Akkor csináljuk így! Figyelj csak, van egy ötletem! Indulásnál hagyunk neki hosszabb cérnavéget, egyik oldalától a másikig varrjuk géppel addig, ameddig nem kezd nagyon vastagodni az anyag. Aztán elvágjuk a cérnát, de annyival hosszabbra hagyjuk, hogy azt a részt, ahol több réteg anyag van azt még meg bírjuk vele varrni, oly módon, ahogy te mondtad, kézzel. És kész is!

Közös erővel nadrág felvarrva, felpróbálva. Teljesen jó. Igaz nem lett vonalzó egyenes a kézi öltés, de azt csak én tudom, és nyilván senki sem fogja nézegetni a nadrágom alján a varratot.
-Szép lett!- állapította meg Léna, aztán hümmögve folytatta- Mi lenne ha … esetleg nem lehetne hogy, hát hogy....
-Mondd csak, mire gondolsz - biztattam.
-Hát, hogy az enyémet is így megcsinálod, hogy jó legyen, felvarrnád az alját?
-Hát persze, hozd csak el egyik nap, és megszabjuk! 
Nevettünk.  
-De most megyek, mert anyu vár. Majd jövök kedden suli után.